Születési rendellenességek léteznek. Valaki végtagok nélkül
születik, valaki hat ujjal, és valaki eldeformálódott fejjel. Én sem átlagos
gyermekként jöttem világra – bár ezt sokan nem látják. Én belül vagyok más.
Rendszerint nem beszélek senkivel. Nincsenek barátaim, sosem
volt szerelmem. A szüleimet nem ismerem – anyám belehalt a szülésbe, apám pedig
egyszerűen lelépett. A nagymamám nevelt fel. Születésem előtt 1 héttel halt meg
a nagypapám. Legalább a nagyi nem maradt egyedül. Ő tudja egyedül, milyen
vagyok én valójában.
Már az óvodában is furcsállották az óvónénik, hogy máshogy
viselkedtem minden nap. Ha hétfőn kedves voltam és mosolygós, kedden sírós és
üvöltözős. És ez így változott napról napra.
Általánosban kezdtem magányos lenni. Először szerettek az osztálytársaim, mert mindenkinek megdicsértem a ruháját, vagy épp a táskáját. Aztán másnap, mikor rugdostam és megtépkedtem őket, már nem annyira díjazták.
Általánosban kezdtem magányos lenni. Először szerettek az osztálytársaim, mert mindenkinek megdicsértem a ruháját, vagy épp a táskáját. Aztán másnap, mikor rugdostam és megtépkedtem őket, már nem annyira díjazták.
Két lélekkel születtem. Az egyik gonosz, pimasz és nagyon
menőnek hiszi magát. A másik kedves, mosolygós, optimista, és nem mellesleg:
meleg.
Idén kezdtem a gimit, 15 éves vagyok. Már év elején kezdtem
észrevenni, hogy azokon a bizonyos napokon, amikor a szelídebb énem lép életbe,
tetszik néhány srác. Vagyis igazából mindegyik srác tetszik az osztályomban. De
van egy, aki különösen. Akire ha ránézek, mosolyra görbül a szám, aki ha nincs
suliban, érzem, hogy hiányzik. Róla még később.
Vannak azonban azok a napok, amikor gátlástalan vagyok, ordibálok,
és minden tanárnak beszólok. Igazából mindkét énemet szeretem – ha az egyiknél
meg tudnék maradni, teljesen elégedett lennék. Mert ha a kedves énem maradna
meg örökre, akkor sok barátom lenne, és ki tudja, talán végre rám találna a
szerelem is. Ha pedig a gonosz énem, akkor menő lennék, lenne egy gyönyörű
csajom nagy keblekkel, és valószínűleg mindenki félne tőlem – mint egy isten.
Bármelyikkel boldog lennék. De így lehetetlen élni. Minden nap másmilyen
vagyok. Senki nem vesz komolyan, és senki nem akar velem barátkozni.
Minden reggel, mikor felkelek, más vagyok. Máshogy érzem
magam, mert bár a testem ugyanaz, a lelkem nem. A tükörben nem látom, de
megváltozok. Minden éjszaka kicserélődik a személyiségem, és reggelre már nem
vagyok az, aki voltam. A nevemet tudom, de nem ismerem önmagam.
Matt Hudson vagyok – a fiú két lélekkel.
